2012. december 6., csütörtök

Ebes 60 éve képekben

Kedves Barátunk, Ismerősünk!
A Széchényi Ferenc Tájmúzeum szeretettel hív és vár minden kedves érdeklődőt 2012. december 7-én, pénteken a16,30 órakor kezdődő
Ebes 60 éve képekben, 1952-2012”
című filmvetítéssel egybekötött beszélgetésre,
ahol egykori fotók, dokumentumok segítségével idézhetjük fel közösen a község történetét.


Eignerné Bartusz Andrea és János Judit

2012. november 28., szerda

Ásatás Nagyhegyesen

A Nagyhegyes és Balmazújváros között épülő kerékpárút örökségvédelmi hatástanulmánya alapján a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal Örökségvédelmi Irodája megelőző feltárást rendelt el a Nagyhegyes közigazgatási határában, a temetőtől észak felé, a Balmazújváros felé menő közút nyugati oldalán, a kerékpárút nyomvonalának egy kb. 300 m-es szakaszára. A felső humuszréteg eltávolítása során már látszott, hogy nagyon intenzív lelőhelyről, egy település részletről van szó, melyet azonban súlyosan megbolygatott az útalapozás, illetve a közút megépítése előtti út mentén elhelyezkedő egykori vízelvezető árok. A kerékpárút kivitelezését az Aqua General Kft. végzi, így a gépi és kézi munkaerőt is ők biztosították.
Munka közben 1.

Munka közben 2.

Dokumentálás

A felszín északi szakasza

  A lelőhely talajviszonyai a következőképpen alakultak: A kerékpárút nyomvonala teljes egészében egy faiskola területére esik, ezért a fölső réteg kb. 70-90 cm mélységű szántott humusz, amely alatt jelentkezik a világos sárga, agyagos altalaj, melyben egyértelműen látszottak a foltok. A felszín közepén mélyebb volt a humuszréteg, kb 150-180 cm. A humuszoláskor még állt a faiskola kerítése a nyomvonal közepén végig, ezért a munka ezen része lassan haladt, a gép a nyomvonal két vége felől a közepe felé haladva kezdte el a föld kitermelését. Ennek következtében a feltárási terület közepén (a legmélyebb részen) nem tudta kimarkolni a földet. Az első feltárási nap így azzal telt, hogy munkásaink a gép által otthagyott, kb. 10 köbméter földet kitermelték a felszínről. A bontást a felszín déli részéről kezdtük el, ahol régészeti korú objektumok nem voltak, csak a recens (illetve kb. '60-'70-es éveknek megfelelő betöltéssel rendelkező) vízelvezető árokba bontottunk bele több helyen, hogy a rétegviszonyokat tisztázzuk, és közben munkásaink a bontást megtanulhassák. A legérdekesebb lelet ezen a szakaszon egy réz 2 Ft-os volt. A felszín első 40 és utolsó 50 métere ilyen módon régészetileg érdektelen volt, ezért hamar vissza is temették. A közbülső, kb. 200 méteren előkerült objektumok egyelőre úgy tűnik, hogy mind a római császárkorból (Kr. u. 200-300 körül) valók. A lelőhely déli végén feltártunk két, ÉNY-DK irányú árkot, de ezek kora bizonytalan, mivel lelet nem volt bennük. Ugyanakkor értelmezhetők akár a település szélén fekvő vízelvezető árkoknak is. Az objektumok döntő többsége gödör, melyek általában méhkas formában lefelé kibővültek. A gödrök döntő többsége tárológödör lehetett elsődlegesen, némelyiknek az alját és oldalát végig kiégették a könnyebb tisztán tartás végett. Több gödör szolgált tűzrakásra, némelyikben több alkalommal is tüzet raktak (betöltésében több rétegben jelentkezett nagy felületű égésnyom). Voltak egészen nagy és mély, 4-5 m átmérőjű és 2 m mély gödrök is, ezek agyagnyerő gödrök lehettek, melyekből a házakhoz, kemencékhez szükséges tapasztásnak való agyagot bányászták ki. Az ásatás során előkerült egy kút, amelyet kb. 2,5 m mélységig bontottunk, de az alját nem találtuk meg. Munkavédelmi okokból nem vállaltuk a további bontást (átmérője csupán kb. másfél méter volt, a keskeny és mély kút omlásveszélyes lehetett volna). Betöltéséből jelentős mennyiségű patics, kemenceplatni- és tapasztástöredék került elő, amit a kút elszennyeződése után a környező házak építése, takarítása során dobálhattak bele. 

A kút bontása

A kút

A kút dokumentálása
Épület csupán egy került elő, ez is csak részben: a nyugati szelvényfalnál tártuk fel a félig földbe mélyített lakóházat és egy szelemen tartó oszlophelyét. Az épület gödre sekély volt, kb. 20 cm a nyesett felszíntől, ami azt jelenti, hogy a római császárkorban a járószint sokkal magasabban lehetett, legalább 30 cm-rel. 
A félig földbe mélyített ház gödre a cölöplyukkal

A lelőhely északi részén találtunk két önmagában álló oszlophelyet is, de ezeket - hozzájuk tartozó további oszlophelyek híján - nem tudjuk értelmezni. Az objektumokból napvilágra került leletek zömét a kerámia teszi ki. A római császárkori szarmatákra jellemző téglavörös és világos szürke, vékony falú, jellegzetesen besimított díszítésű tálak, hombárok, füles korsók és kézzel formált, vörösre és sötétszürkére égett fazekak kerültek elő. 

Asztali edény alj- és oldaltöredéke
Fazék alja és egy tárolóedény pereme

Füles korsó

A leletek másik nagyobb csoportját az állatcsontok jelentették. Ezekből a szokásosnál némileg kevesebb volt. Az egyik gödörben sikerült feltárnunk egy marha csontvázának egy részét is, a bordákat és csigolyákat (a lábak nem kerültek elő, a fej pedig valószínűleg a szelvényfal alá nyúlt). 

A marhacsontváz a félig kibontott gödörben



Általában elmondhatjuk, hogy kevés lelet került elő az objektumokból, de ennek több oka is lehet. A nagyjából 60 objektum közül nagyon kevés volt olyan, amelyet teljesen fel tudtunk tárni, jó részük valamelyik szelvényfal alá nyúlt be. A keleti szelvényfal alá benyúló objektumokat pedig (szinte kivétel nélkül) még az út alapozási árka is megbolygatta.
A feltárást Hága Tamara, a Déri Múzeum régésze vezette, részt vett továbbá Szilágyi Krisztián régész (Déri Múzeum, Debrecen), C. Kiss Ilona fényképész (Déri Múzeum, Debrecen), Szilágyi Máté geodéta (Déri Múzeum, Debrecen), a Széchényi Ferenc Tájmúzeumot pedig jómagam képviseltem.

Csendélet. Háttérben a fiúk már temetnek









János Judit
régész



" Az ibafai papnak..."

Mindenki tudja, hogy hogy van a befejezés? Nos, igen: ...fapipája van". 
A Széchényi Ferenc Tájmúzeum "Volt egy ember, meg egy pipa..." című időszaki kiállításához a fenti kis nyelvtörő segítségével kapcsoltunk múzeumpedagógiai foglalkozást kicsiknek és nagyobbaknak.
Benei Péter ebesi pipakészítő népi iparművész tárgyain keresztül ismerkedhetünk meg a különböző pipa típusokkal, díszítésükkel, elkészítésükkel. Szólások, közmondások elevenednek meg, s nyelvtörőkkel tornáztathatjuk elménket. S hogy a kályhától induljunk, megtudhatjuk, honnan származik a dohánynövény, kik szívták el a békepipát, mit neveztek "sátán füstjének". Végül pedig, akiknek kedve támad, plakátot is tervezhet!
Mindenkit hívunk és várunk!

2012. november 12., hétfő

„Volt egy ember, meg egy pipa...” - Időszaki kiállítás Benei Péter pipakészítő népi iparművész munkáiból


A Széchényi Ferenc Tájmúzeum immár második alkalommal ad helyet Benei Péter ebesi pipakészítő népi iparművész alkotásainak. Benei Péter 1946-ban született Berettyóújfaluban. Műszaki területen dolgozott, de a fa megmunkálása mindig is érdekelte. 1996-ban egy súlyos betegség következtében nyugdíjazták, a hosszú lábadozás alatt vette elő asztalosmester nagyapja szerszámait és mintadarabjait, aki kedvtelésből gyakran faragott fapipákat barátainak, ismerőseinek.
Az első pipákat csak saját magának, próbaképpen faragta meg, nagyapja munkáit mintául véve. Később néprajzos ismerőseinek buzdítására egyre többet készített ezekből a múltból visszamaradt tárgyakból.
Benei Péter tagja a Népművészeti Egyesületek Szövetségének, rendszeresen zsűrizteti munkáit, melynek révén 2009-ben elnyerte a népi iparművész címet. Pipái elsősorban nem a dohányzásról szólnak, hiszen sosem dohányzott; hanem arról a csodálatos folyamatról, melynek során egy gyümölcsfa göcsörtös ágából szemet gyönyörködtető (és alkalom adtán használható) dísztárgy alakul ki.
Egy ír közmondás mondja: „Csak pipázz csendben, hiszen nincs más a világon, mint a szél és a füst.” A pipázás szenvedélyében és a pipakészítés művészetében ugyanaz a hangulat köszön vissza: az elmélyülés, a csendes odafigyelés, a derűs befelé figyelés, amely a gyógyuláshoz és a művésszé váláshoz is hozzásegítette az alkotót. A faragványokban gyönyörködve az ember elcsodálkozik a tárgyak formáját és díszítését jellemző hihetetlen gazdagságon, kidolgozásuk aprólékosságán. 
Saját készítésű pipái mellett Benei Péter gyűjti is a különböző anyagból (porcelánból, agyagból, fából) készült régi pipákat, ezekből is látható jó néhány darab a tárlaton.

A kiállítást 2012. november-9-én nyitotta meg Kuncsik József, a Magyar Pipaszövetség  elnöke; a megnyitón a Csokonai Pipaklub tagjai tartottak bemutatót. A jó hangulatról az ebesi Piros Rózsa Népdalkör gondoskodott, akiknek ezúton is köszönjük a közreműködést!

A kiállítás megnyitón készült képek itt megtekinthetők:


 

2012. október 12., péntek

Amit minden falusi gyereknek tudni kell - II. Haja István Helytörténeti Vetélkedő

2012. október 10-én második alkalommal rendezte meg a Széchényi Ferenc Tájmúzeum az egykori ebesi tanárról, történeti gyűjteményük alapítójáról, Haja Istvánról elnevezett helytörténeti vetélkedőt az általános iskola 5-8. osztályai számára a Művelődési Házban. Idén Ebes néprajzi hagyatékának megismerésére helyeztük a hangsúlyt, amint az a versenykiírásból is kiderült: „Amit minden falusi gyereknek tudni kell!”. A versenyre négyfős csapatok jelentkezhettek az előzetes feladat elkészítésével. A gyerekeknek Ebesen használatos tájszavakat kellett gyűjteniük, meglátogatni a két templomot, és kutyával kapcsolatos szólásokat, közmondásokat gyűjteni. Amelyik csapat ezt a négy feladatot teljesítette, sikerrel indulhatott a vetélkedőn. Első feladatként el kellett készítenie az egyik csapattagnak az általuk választott mesterség cégérét. Mialatt ő dolgozott, a többiek kitöltötték a falusi mindennapokhoz kapcsolódó „okos paraszt- totót”, kukoricát morzsoltak, terményeket válogattak szét, bemutatkozó verset írtak, ebesi épületek képeit határozták meg, tájnyelvi szavakat gyűjtöttek össze időre. A feladatok sorát a mindenki által kedvelt activity zárta. Végül a 8.a osztály „Szabó és a többiek” csapata aratott győzelmet (Kanyó Kata, Harangi Beáta, Szőke Dávid, Szabó Alexandra); a második helyezést a 7.a osztály „Pro Patria” csapata (Árva Dávid, Kiss Bence, Nagy József, Lakatos-Tálas Péter) szerezte meg, míg a harmadik a 8. b osztály „Bognárok” csapata lett (Eszenyi Enikő, Laczkó Alexandra, Szőlősi Erika, Kiss Orsolya). A dobogós helyezést elért csapattagok könyvutalványt kaptak, amelyet a debreceni Alexandra könyvesházban válthatnak be. Úgy gondoljuk, mindenki jól szórakozott ezen a délutánon, és kicsit közelebb kerültünk a lassan feledésbe merülő paraszti életformához, az egykori Ebes világához. Köszönjük a részvételt a zsűri tagjainak: Prepuk János egykori iskolaigazgatónak, Érckövi Katalin iskolaigazgatónak és Kissné Vass Rozáliának, a Kulturális Kft. ügyvezetőjének. Köszönjük továbbá Tálas Enikő történelem tanárnak a vetélkedő folyamán nyújtott segítségét. Gratulálunk a győzteseknek!

A vetélkedőn készült fényképek itt megtekinthetők:

Eignerné Bartusz Andrea múzeumvezető
János Judit régész-történész

2012. október 10., szerda

Múzeumi kerekasztal

2012. szeptember 27-e jeles nap volt múzeumunk életében. Először rendeztük "Múzeumi kerekasztalt". Célunk az volt, hogy a megjelent oktatási intézmények vezetőinek, pedagógusainak bemutatkozzon a múzeum, kiállításai és nem utolsó sorban a jövőre megvalósuló TÁMOP- os pályázatunk elemeit is megismerjék.
A rendezvényt nem kis szervezés előzte meg. A megye középiskolái számára kiajánlottuk a pályázat egyik elemét, ami a Szabadegyetem nevet viseli. Ennek keretén belül lehetőséget biztosítunk 8-10 középiskola számára, hogy  egy - egy előadáson vegyenek részt a múzeumban. Az előadások az Ítélet nélkül- Családok munkatáborokban című állandó kiállításunkhoz kapcsolódnak. A meghívott előadók között pedig olyan nevek szerepelnek, mint pl. Hantó Zsuzsa,  a téma kiváló szakértője, Saád József, aki maga is megjárta a táborokat, vagy Püski Levente, a Debreceni Egyetem oktatója, aki már több rendezvényünkön segítette a munkánkat. Miután a kiajánlás megtörtént, vártuk az intézmények visszajelzését....és csak vártuk...és vártuk. Aztán ismét magunkhoz ragadtuk a telefont, így sor került a másodszori egyeztetésre is; ekkor megtudtuk, hogy mely intézmények vennének szívesen részt a programban. És ekkor, elkezdődött a Kerekasztal szervezése, hogy mégiscsak egy kicsit ünnepélyes alkalmat kölcsönözzünk az egésznek. Újbóli telefonhívás: ki tud eljönni erre az alkalomra. Bevallom őszintén, a végén a sok telefonálásba, jegyzetelésbe elvesztettem a fonalat, így kellemes meglepetésként ért, amikor a fent nevezett csütörtöki napon, négy középiskolából és a helyi általános iskolából is, pontosan 14 órára megérkeztek a kollégák!
A megbeszélés a MOKK (Múzeumi Oktatási Képzési Központ) bemutatásával kezdődött. Kállai Irén, a Bihari múzeum igazgatója, a megyei koordinátor tartotta a  néhány perces prezentációt.
Majd jómagam ismertettem a múzeumpedagógiai kínálatunkat (ami valljuk be, még néhány helyen foltozásra szorul, de kiindulásnak remek!) és a pályázat néhány elemét. Judit kolléganőm, pedig a pályázatból rá vonatkozó részeiről beszélt. Az általánosságok után következett a "börze", ahogy neveztük.
 A megjelent középiskoláknak lehetőségük volt a meghirdetett szabadegyetem témái közül válogatni, kinek mi lenne alkalmasabb, akár időpontban, akár előadó tekintetében. Jó hangulatban telt az egyeztetés, szinte már kevésnek tűnt a 10 alkalom. A megbeszélést egy kis pogácsázás- teázás- kávézás háromszöge zárta.
Reméljük, sok hasznos információt kaptak a résztvevők!

A jövőbeni együttműködés reményében köszönjük a megjelent  intézményeknek:
Arany János Magyar-Angol Kéttannyelvű Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézménynek , Ebes,
Hőgyes Endre Gimnázium és Szakközépiskolának, Hajdúszoboszló,
Bocskai István Gimnáziumnak, Hajdúböszörmény,
Debreceni Református Kollégium Dóczy Gedeon Gimnáziuma és Diákotthonnak, Debrecen,
Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthonnak, Debrecen,
Szent József Gimnázium és Kollégiumnak, Debrecen!

       

2012. szeptember 13., csütörtök

Kiállítás megnyitó: Helyi gyűjtők, gyűjtemények - A 60 éves Ebes község kincsei

Mindenki gyűjt valamit. Ha nem, akkor gyerekkorában gyűjtött - bélyeget, szalvétát, sajtpapírt,  tücsköt-bogarat. Némelyek a gyűjtőszenvedélyt szüleiktől örökölték, sőt, van akik gyűjteményüket is. Múzeumunk névadója, Széchényi Ferenc is híres gyűjteménnyel büszkélkedhetett - rézmetszetei, könyvei, térképei a mai Országos Széchényi Könyvtár törzsgyűjteményét képezik.
Ebes gyűjtői többnyire már kapcsolatba kerültek valamilyen formában a múzeummal; van, aki gyarapította is a múzeum gyűjteményét, másokkal most első ízben találkoztunk. Megkeresésünkre szívesen bocsátották rendelkezésünkre egy kiállítás erejéig kincseik egy részét, amelyből 2012. augusztus 17-én nyílt kiállítás Helyi gyűjtők, gyűjtemények- Kincsek a 60 éves Ebesről címmel. A megnyitó ünnepségen Fodor Dominika, az Arany János Angol-Magyar Kéttannyelvű Általános Iskola tanulója Uzonyi Pál: Enyém mind című versét szavalta, majd Szabóné Karsai Mária polgármester asszony köszöntötte a jelenlévőket.
Portörő János, Ebes egykori tanácselnöke és polgármestere megnyitó beszédében a közösség kultúraépítő erejét, a 60 éves falu eredményeit emelte ki, és egy zászlót ajándékozott a múzeumnak, amelyet a község 1955. augusztus 20-án, az Alkotmány tiszteletére meghirdetett versenyben való kiváló szerepléséért kapott. Zárásként az ebesi Piros Rózsa Népdalkörtől hallhattunk népdalcsokrokat.
A kiállítás október 26-ig tekinthető meg.


A megnyitó képei:


2012. szeptember 4., kedd

Kulturális Örökség Napjai 2012

Eddigi tapasztalataink szerint a Kulturális Örökség Napjai nem tartoznak a legnépszerűbb események közé Ebesen. Idén ezért valami egészen újat kínálunk - mind témában, mind pedig tevékenységben: biciklizzünk át Hajdúszovátra! Minden résztvevőt kis túravezető házi kiadvánnyal ajándékozunk meg. A jó idő reményében szeretettel invitálunk mindenkit, aki kedvet érez egy kis sportolással egybekötött falunézéshez! A további részletekkel hamarosan jelentkezünk.

2012. augusztus 17., péntek

Nyitva tartás változás!

Kedves Látogatóink!

Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy 2012. augusztus 20-ával kezdődő héten a Széchényi Ferenc Tájmúzeum nyitva tartása a következőképpen módosul:
augusztus 21. kedd: 10:00-16:00
augusztus 22. szerda: 10:00-16:00
augusztus 23. csütörtök: 10:00-16:00
augusztus 24. péntek: 10:00-16:00
augusztus 25. szombat: ZÁRVA
augusztus 26. vasárnap: ZÁRVA

2012. július 27., péntek

Régészeti homokozás a Múzeumkertben

A nyár Ebesen nem múlhat el a Szivárvány napközis tábor nélkül. A tábort a Kulturális Kft. szervezi, és idén az eddigieknél több szerepet kapott benne a Széchényi Ferenc Tájmúzeum. A tábor egyik napján minden éven meglátogatnak a gyerekek egy régészeti feltárást a megyében, de idén erre sajnos nem volt lehetőség feltárás hiányában. Július 17-én reggel a 12 gyerkőc ezért a Múzeumkertbe jött át, ahol megtapasztalhatták kicsiben, hogyan történik egy régészeti jelenség feltárása. A Községgondnokság jóvoltából kaptunk némi homokot, amelybe el tudtam rejteni néhány kerámiatöredéket és kőtárgyat. Mindenki választott magának kisszerszámot, valamint a fényképész és a rajzoló szerepet is kiosztottuk. A hoppmester - ásatásvezető szerepet megtartottam, biztos ami biztos.
Mivel csupa kisszerszámunk volt, úgy szemléltettem a fokozatosságot, hogy az ásó szerepét a szeneslapát töltötte be, ezzel haladtunk lefelé - lehetőleg rétegenként. Ez persze nem ment zökkenőmentesen, háromszor minden lapátost emlékeztetni kellett hogy ne lyukat ásson, de végül nagyon jól belejöttek. Amint megtalálták a leletegyüttes első darabját, hátra kellett lépniük és átadni helyüket a spaknisoknak és az ecseteseknek. Az előkerült két tárgyat szépen körbetisztogatták és letakarták, hogy ne koszolódjon el újból amíg a többi részét feltárjuk az "objektumnak". Ekkor állt elő az a probléma, hogy rossz helyre pakolták a kitermelt homokot... a lapátosok gyorsan arrébb tették hát a dombocskát. Végül előkerült az összes elrejtett tárgy, a fényképész Molnár Lili és a rajzoló Morvai Kristóf dokumentálta a "leletegyüttest". A dokumentálás ideje alatt a kis régésztechnikusok a kitermelt homokból remek kis várat emeltek. Bátran ajánlom őket alkalmazásra! :)

János Judit
régész-történész

Molnár Lili fényképei itt megtekinthetők:

2012. június 6., szerda

Zárva tartás

Kedves Látogatóink!

Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a Széchényi Ferenc Tájmúzeum 2012. június 16-án, szombaton szabadság miatt zárva tart!

2012. június 1., péntek

Kirándulás: Monok- Szerencs

Az áprilisban megtartott Széchenyi- nap díjazottjai egy jutalomkiránduláson vehettek részt május 31-én. Mondhatnám azt, hogy sokat töprengtünk kirándulásunk célpontján, de igazából ez nem volt így. Mindenképpen a korszakhoz kapcsolódó, látnivalókban gazdag,és nem utolsósorban tartalmas napot szerettünk volna a gyerekeknek, ezért Monok mellett döntöttünk. Monokra Szerencsen át lehet eljutni, azért a Rákóczi- vár és a Zempléni Múzeum is adott volt, és természetesen a Szerencsi Bon-bon Kft. mintaboltja is! 16 gyerekkel és 3 felnőtt kísérővel szelte buszunk az utat. Ebesről két és fél óra alatt el is jutottunk Monokra, a Kossuth emlékház elé. Itt kezdődött a falutörténeti sétánk. Az emlékházban Szabóné Zsóka tartott egy rendkívül élvezetes tárlatvezetést, 4 termen át kalandoztunk az időben és Kossuth életében. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításában korhű viseletek, bútorok, fegyverek idézték meg a 19. századi kisnemesi élet és a reformkor hangulatát. A vezetés valóban lebilincselő volt - 16 eleven iskolásunk szinte pisszenés nélkül hallgatta végig.
A sétát az Andrássy-kastélyban folytattuk: a monoki Kossuth Lajos Általános Iskola korábbi épülete, a 17. században épült főúri kastély jelenleg sajnos elég szomorú látványt nyújt. Monok egyik legjelentősebb műemléke felett elrepült az idő: a rokokó kastély vakolata omladozik, a freskók egyre romlanak, melyeknek az sem tett különösebben jót, hogy a lovagtermet tornaszobának használva bordásfalat fúrtak a falra, a plafonra pedig mászókötelet erősítettek. A kápolna, amely az 1700-as évek végén épült, hasonlóan rossz állapotú; itt a fából készült berendezés (fa oltár, gyertyatartók) még inkább veszélyeztetettek - márpedig ehhez hasonló kincse kevés településnek van. De hát az örökség védelme mindenhol nagyon sok pénzbe kerül, és azt a pénzt sehol nem könnyű előteremteni - Monokon sem.
Ezután a katolikus templomot néztük meg a közeli domboldalon, ahol Szent Orbán pápa ereklyéjét is őrzik; majd pedig felsétáltunk a Kálvária-dombra, ahonnan csodaszép kilátás nyílt a településre és a Zemplén dombjaira. A séta befejeztével megebédeltünk, és elindultunk Szerencsre. A város közepén elhelyezkedő festői Rákóczi-várban a helytörténeti kiállítás mellett érdekes és mókás képeslap-kiállítást, és a csokigyár történetéről szóló tárlatot nézhettük meg. Nagy élményt jelentettek a hatalmas, több tíz kiló csokoládéból készült szobrok (Gombóc Artúr, II. Rákóczi Ferenc), melyek intenzív kakaóillata mindenkiben megérlelte az elhatározást: vinni kell haza szerencsi csokit. A csokoládé-mintaboltban így mindenki otthagyta zsebpénze nagyobb részét, de mindnyájan - Marika néni szavaival élve - "boldogra vásároltuk" magunkat.
Szerencsére az idő is nekünk kedvezett: egy csepp eső sem esett végig a nap folyamán. Reméljük, a kirándulás minden résztvevője úgy érzi, hogy ezért valóban megérte készülni a vetélkedőre!


2012. május 23., szerda

Személyes agrártörténelem

Kedves Látogatóink! Szeretettel ajánlom figyelmükbe a Magyar Mezőgazdasági Múzeum alább olvasható pályázati felhívását! "A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Személyes agrártörténelem címmel az érdeklődő olvasókkal közösen készít internetes honlapot a www.kuldj1kepet.hu címen agrár témájú fényképekkel és kapcsolódó kérdésekkel, történetekkel. Ennek részeként felhívást teszünk közzé mezőgazdasági témájú fényképek gyűjtésére, illetve a képek tartalmával kapcsolatos gondolatok megosztására. Ez utóbbi nem feltétlenül akadémiai szinten folyna, hiszen egyik fő célcsoportunk az iskolai tanulók korosztálya. Az internet népszerű eszközeinek felhasználásával, informális tanulással szeretnénk az olvasók mezőgazdasággal kapcsolatos ismereteit bővíteni. A mezőgazdasági témák, rendezvények iránt érdeklődők feliratkozhatnak a Mezőgazdasági Múzeum Hírlevelére is a http://www.mezogazdasagimuzeum.hu címen. Kérjük, hogy tájékoztassák látogatóikat/munaktársaikat/tanulóikat/partnereiket a programunkról, és felhívásunkat jelentessék meg az intézményük faliújságán, egyéb hirdetési felületein! További információ olvashatóa a www.kuldj1kepet.hu oldalon, illetve kérdések esetén a kuldj1kepet@mmgm.hu email címen vagy a (1) 363-1117/134-es. telefonszámon állunk rendelkezésre. Segítségüket előre is köszönjük! Üdvözlettel: Tóth József történész-muzeológus"

2012. május 11., péntek

Múzeumi marketing

A mai nap folyamán Hajdúszoboszló utcáit róttuk etno andival és fölkerestünk 40 szállodát, panziót, valamint kb 20 apartmanházat az "új generációs" szórólapjainkkal. Egy éve szórólapoztunk utoljára, ami elég szomorú - viszont akkor volt utoljára kiszórni való anyagunk. Reméljük, pozitívan jelentkezik majd a látogatottságban ennek az egy napnak a hatása.

Szórólap 2012, készítette: Judit régész, kézbesítette: etno andi és Judit régész 

2012. május 8., kedd

Múzeumpedagógiai koordinátori műhelyfoglalkozás


A megyei múzeumpedagógiai koordinátorok országos hálózatának május 7-8-án megvalósult workshopját a Hajdú-Bihar megyei múzeumok látták vendégül. Ennek keretében a Széchényi Ferenc Tájmúzeum is lehetőséget kapott egy rövid bemutatkozásra.
A hajdúszoboszlói Bocskai István Múzeum munkatársai kezdték a programot egy helytörténeti sétával. A múzeumba érkezve Kocsis Róbert, a megyei közgyűlés elnöke köszöntötte az összegyűlteket. Az előadások Nagy Ibolya múzeumvezető bevezetőjével indultak, aki a gyűjtemény történetébe nyújtott nekünk betekintést, majd a múzeum épületeit tekintettük meg a kollégákkal. A régi, elavultnak deklarált néprajzi tárlatot mi sóvárogva néztük, hiszen a néprajzi gyűjteményünk igencsak szegényes, s az installációk is kis fantáziával jobban hasznosíthatók lennének. A retró kiállítás, amely nálunk volt két évig, ott több teremben sokkal jobban tagolt és rendezettebb látványt nyújt, de a magyarázó szöveget továbbra is keveselltük. (A miénkben sincs, tehát ez saját magunk kritikája is.) Az Alfa-program keretében felújításra kerülő épület még üres, de a tiszta, frissen festett falak látványa máris ígéretes. Nagy István elmondása alapján az új kiállítás két részből áll majd: egy helytörténeti teremből, amelyben az írott források alapján lehet megismerni Szoboszlót, illetve egy tárgyakból összeállított, életmód történeti kiállításrészből, amely magában foglalja a régészeti, néprajzi tárgyakat és egy környezeti rekonstrukciót is. Ez a fajta megosztás nem szokványos, éppen ezért érdekes és izgalmas.
Ezután következett a műhelymunka, amelynek fő kérdése: Hogyan húzzuk ki a vendégeket a gyógyvízből? A kérdés minden múzeum számára aktuális, hiszen folyamatosan csökken a múzeumok látogatottsága. A múzeum marketing tevékenysége azért kritikus kérdés, mert ez egy külön szakma, ugyanakkor a legtöbb múzeumnak nincsen marketinges munkatársa. Hiába szervezünk magas szakmai színvonalú kiállításokat, programokat, hogyha az a nagyközönséghez nem jut el.
A csoportmunka során egyik oldalon a hazai, másikon a külföldi vendégek megnyerésére kellett javaslatokat tenni. A marketinggel kapcsolatban mindkét csoportban az összefogás kulcsszó hangzott el: az éttermek, hotelek és a múzeum ugyanúgy a fürdővendégekből élnek, ezért kell együttes erővel fellépni. Emellett érdekeltté kell tenni a fürdőt abban, hogy ő is ajánlja a vendégnek a múzeumot, kölcsönös engedményeket kell tenni egymás felé – pl. kombinált belépőjegy. Illetve olyan programokat kell kínálni, amelyek az éppen nem vízben töltött holtidőre tartalmas vagy éppen könnyed szórakozást nyújtanak.  Felmerül az az ötlet is, hogy a retró a volt szocialista országokból érkező turisták közös érdeklődésére tarthat számot – ugyanakkor ez a fajta a „retró életérzés” nem nemzetközi. Nem érez nosztalgiát a román vendégek többsége Ceaucescu rendszere iránt, sem a volt NDK és Csehszlovákia területéről érkezők az 1989 előtti kommunista elnyomás és a szükség iránt. Gulyáskommunizmus Magyarországon volt, nem várható tehát, hogy rögtön felkapja a fejét a retró szó hallatán mindenki, aki a „béketáborhoz” tartozott.
Az internet mint hirdetőfelület hatalmas lehetőséget jelent minden múzeum számára, hiszen mindennapjainkhoz hozzátartozik az internet és a számítógép használata. Éppen ezért súlyos hiba figyelmen kívül hagyni ezt. 
Az ebédet követően bemutatkozott a püspökladányi Karacs Ferenc Múzeum: Kiss Istvánné a település és a múzeum kapcsolatáról beszélt, Ferenczyné Csáky Annamária pedig a múzeumban bevezetett, jól működő múzeumpedagógiai gyakorlatot mutatta be. A hajdúszoboszlói program zárásaként a Széchényi Ferenc Tájmúzeum bemutatkozása került sorra: Eignerné Bartusz Andrea múzeumvezető a múzeum feladatait, környezetét mutatta be, lehetőségeinket és törekvéseinket. Végül bemutattam az újonnan kidolgozott foglalkozásunkat, a "Tettes vagy áldozat?" című forráselemző szerepjátékot. Örömmel vettük az elismerő hozzászólásokat.
Az ilyen alkalmak azért nagyon fontosak, mert a szakmán belül másképpen nem igazán értesülünk egymás tevékenységéről, reméljük, több hasonlón is részt tudunk majd venni. A személyes konzultáció segít a problémák és feladatok megoldásában, hiszen ugyanazokkal a gondokkal küzdünk mindannyian - a múzeumügyre mindenhol nagyságrendekkel kevesebb pénz jut, mint ami szükséges lenne. Már csak azért is jó érzés volt a kollégákkal beszélni, mert mindeninek, így nekünk is vannak nagyon nehéz időszakaink, amelyen egy jó ötlet, egy sikeres kezdeményezés át tud segíteni, s így feltöltődve tudunk újból nekilátni a munkának. 

2012. április 27., péntek

II. Széchenyi-nap

2012. április 25-én második alkalommal rendezte meg a Széchényi Ferenc Tájmúzeum a Széchenyi-napot az általános iskola felső tagozatosai számára. Az első, 2010-ben megrendezett emléknap sikere ösztönzött bennünket arra, hogy szenteljünk ismét egy délutánt a reformkor eszméinek felelevenítésére, és a XIX. század egyik legnagyobb alakja, Széchenyi István előtt való tisztelgésre. A rendezvény helyszínéül ezúttal is a Művelődési ház szolgált. A program kezdeteként vendégünk, dr. Velkey Ferenc Széchenyi-kutató, a Debreceni Egyetem tanárának megemlékező szavai emlékeztettek bennünket Széchenyi István haladó szellemű, alkotó energiával teli személyiségére, ki ezáltal valódi, modern példakép lehet mindnyájunk szemében. Ezután kezdetét vette a művelődéstörténeti vetélkedő, mely ezúttal társasjáték formában valósult meg. Négy, egyenként hatfős csapat versengett a két hetedik és két nyolcadik osztályból. A zsűrit Fézerné Kaszás Mária és Tálas Enikő tanárnők, valamint dr. Velkey Ferenc alkották. Előzetes feladatként a „Pest-Buda portált” kellett megtervezniük a csapatoknak, melyet nagyon színvonalasan és ötletesen készítettek el mindannyian. A vetélkedő során villámkérdésekre kellett válaszolni a csapatoknak, illetve a palotás lépéseit kellett elsajátítaniuk, és ezzel összegyűjteni azt a négy kulcsot, amelyekkel szimbolikusan kinyithatták Széchenyi István utazóládáját, amelyben a fődíj rejtőzött: a Börcsök Attila tanár úr által mintázott Széchenyi-plakett. Az első három csapat emellett jutalmul egy kiránduláson is részt vehet majd: Monok és Szerencs lesz az úticél. A vetélkedő nyertese és a plakett tulajdonosa a 8.a osztály „Nagymagyarock” csapata lett (Szoboszlai Boglárka, Nagy Fanni, Kanyó Márton, Karsai Norbert, Kocsis Réka, Misák László). Második helyezett a 7.b „Ebesi Ifjak” csapata lett (Kozma Benedek, Kiss Orsolya, Végh Ákos, Fodor Dominika, Kovács Eszter, Szabó Adrienn); harmadik helyezett a 7.a „EMemberek” csapata (Szőke Dávid, Kanyó Kata, Kovács Boglárka, Horváth Réka, Harangi Beáta, Mérai Bernadett); a negyedik helyet pedig a 8.b „Clark” csapata szerezte meg (Dobos Krisztina, Makai Stella, Magyar Petra, Csörgő Orsolya, Szabó Martin, Dézsi Anna). A vetélkedővel párhuzamosan az „Ebesi Casino” sakkjátszmákkal és kártyajátékokkal várta a gyerekeket; az Irodalmi kávéházban betűkirakót, irodalmi és nyelvészeti játékokat, az Angol teaházban pedig torpedó-játékot játszhattak. Az alkotó kedvű művészpalánták egy reformkori viseletbe öltözött pár ruháját festhették meg, majd pedig az elkészült művet „magukra öltve” fényképezkedhettek. Hogy a XIX. század „ízét” is megtapasztalhassák, a gyerekeket Kossuth-kiflivel is megkínáltuk. Itt szeretnénk megköszönni a zsűrinek, segítő pedagógusoknak: Németi Jánosnénak, Katona Erikának és Zelizi Krisztinának, Kiss Józsefnek, Kása Sándornak és Börcsök Attilának, valamint Kovács Józsefnek munkájukat. Reméljük, mindenki jól érezte magát, és új ismeretekkel, élményekkel lett gazdagabb!

2012. március 23., péntek

A nap műtárgya: Az újra megtalált kanna


Kis múzeumunk a Nagy Tűzvédelmi Rendrakás akció keretében meg ki kellett hogy pakolja a gyűjteményi raktárát a kazánházból. A kazánházban ugyanis nem tarthatunk olyan mennyiségű papírdobozt, amennyi ott volt; de még egy huncut darabot se. Így került át az egész gyűjteményünk a kb. 5 percre lévő, múlt rendszerből itt maradt TSz-irodaépületbe, annak is az egyik kis irodájába. Mindent azonban nem vihettünk el a külső raktárba, hiszen a napi munkánkhoz szükséges anyagokat is el kellett rendezni. Ez a hét a rendrakásról szólt tehát.

Mint minden rendrakásnál, most is találtunk elfeledett dolgokat. Rengeteg kábelt, ISDN vonalhoz. (Nem is tudom, mióta nem létezik ilyen...) Az Ebesi Hírlap korai számainak nagyon sok példányát. Mobil winchester tokját. (Apukám használt ilyet a 90-es évek végén.. :) ) Kb. 1500 db szórólapot a korábbi Retró-kiállításról. (Vajon miért nem lett kiszórva? Még ha hibás is néhány helyen, több értelme lett volna, mint hogy most eltüzeljük....). És az alábbi vizeskannát.
Valakinek évekkel ezelőtt az a szenzációs ötlete támadt, hogy az eltört kannát restaurálja. De nem ám ragasztóval, hanem malterral. Kívülről. És gipsszel, szintén kívülről. Ennek köszönhette egyedi küllemét a tárgy. Mondanom sem kell, nem volt egy tartós kezelés, hiszen széthullott a kanna. 





A malteros kanna



Ragasztás után


Itt köszönöm meg az MNM-NÖK meg nem nevezett műtárgyvédelmi asszisztensének segítségét, akik egy gyűszűnyi hideg kerámiaragasztóval segítette a korsó darabjainak újraegyesülését.. 
A maltert és a gipszet mechanikai és kémiai módszerekkel távolítottam el a korsó külső felületéről (vakarás acélpálcikával, majd pengével, penge eltörése után sniccerrel, sniccer szétesése után másik pengével; mész oldása citromlével és ecettel). 
Az eredmény itt látható:



Szerintem elég pofás lett, ahhoz képest amilyen volt. Nem vagyok restaurátor, bár ragasztottam már; de maltert még nem vakartam cserépről. Szép tavaszi napokon ideális időtöltés. :)

(Eszembe jutott hajdani barátom, aki hónapokig válogatta-párosította-ragasztotta Tószeg-laposhalmi cserepeit a szobájában, lábujjhegyen jártunk a tell középső bronzkori leletanyaga között. Anyukája nagyon szeretett volna segíteni, mondta neki: "ezt én is tudom csinálni: nézem, és nem találok párt.." :) )

Egyik darabja nem lett meg...

Ethno Andi úgy gondolta, elég jól néz ki ahhoz, hogy kitegye a kiállításba is. Pont elfért a vitrin tetején.




2012. március 15., csütörtök

Évezredek öröksége Ebesen - Régészeti és helytörténeti kiállítás


Ebes területe az ismert leletek tanúsága szerint az újkőkortól kezdve lakott volt. A Berettyó, a Tócó, a Kondoros, valamint az Ágod-, Zsong- és Vér-völgy vizeinek egyesüléséből létrejött Kösely a Hortobágyon át a Tiszába folyt. Ezek a folyók mélyebb völgyeket alakítottak ki, a völgyek közötti mocsaras térségben kiemelkedő magaslatok alkalmassá váltak emberi megtelepedésre. Az élethez szükséges feltételek adottak voltak: víztől védett szárazföld, víz és jó termőföld a földműveléshez. Ebesen az altalaj sárga agyag, amely alkalmas mind építkezésre (felmenő, vert falú épületek), mind pedig edények készítésére.
Az emberi megtelepedés a mai Ebes területén mintegy 6-7000 évvel ezelőtt kezdődött. A különböző népességek nyomait, hagyatékát a régészeti feltárásokból ismerjük. A legkorábban megtalált leleteket 1909-ben vették leltárba a Déri Múzeum törzsgyűjteményében: egy kis lakatot és egy tarajos sarkantyút, a következő bejegyzéssel: „mindkettőt az elpusztult Ebesfalva határában találták”. A tervszerű kutatások tulajdonképpen 1988-89-ben kezdődtek, a Templomdomb és a Templomdűlő feltárásával. A 2000-es években a 4. sz. főút építését, valamint az ipartelepen folytatott építkezéseket megelőző, törvény által előírt feltárások alkalmával rendkívül nagy mennyiségű régészeti objektum és lelet került elő. Most először láthatja a nagyközönség kiállítás keretében ezeket a tárgyakat, a múzeum saját rendezésében.
A tárlat a mai, 60 éves Ebes község közigazgatási területén belül előkerült régészeti emlékek segítségével hat korszakot mutat be: az újkőkort, a vaskort, a római császárkort, az avar kort, a honfoglalás- és Árpád-kort, végül a késő középkort. A tárlat a Múzeum folyosóján folytatódik a történeti kiállítással, amely egészen napjainkig kíséri figyelemmel Ebes község fejlődését. A község 60. jubileumán ezzel szeretne tisztelegni itt élt őseink emlékének a Széchényi Ferenc Tájmúzeum.
A kiállított tárgyak a debreceni Déri Múzeum régészeti tárából, valamint a Széchényi Ferenc Tájmúzeum gyűjteményéből származnak.
A kiállítás 2012.március 15. - 2012. augusztus 5. között látogatható.

2012. január 20., péntek

"Sohsem bontottam ki utazó csomagom..."


Uzonyi Pál (1923-1986) tanyasi iskolaigazgató, tanító, festőművész, költő 1923-ban született Hajdúböszörményben. Földrajz-rajz szakos tanárként dolgozott Ebesen; a tanyai iskola igazgatói székét a község megalakulásának évében, 1952-ben foglalta el.
Elhivatott tanári pályafutása mellett alkotóművészként is jelentős tevékenységet fejtett ki. Képzőművészeti alkotásaiban - fafaragványaiban, festményeiben és grafikáiban - több technikával találkozhatunk. Míg faragványaiban inkább a népi motívum és formavilág jelenik meg, festményei realistának, időnként szürreálisnak mondhatók, nehéz emberi sorsokat jelenítenek meg.
Munkáit több önálló kiállításon mutatták be országszerte. Több mint 600 verset írt, melyek nyomtatásban a Dörmögő Dömötör, a Hajdú- Bihari Napló, a Nők Lapja vagy a Kisdobos lapjain jelentek meg.Művészi munkássága a 20. század nagy változásait örökítették meg, élete összefonódott Ebes község történetével, mely idén ünnepli községgé alakulásának 60 éves évfordulóját. A Széchényi Ferenc Tájmúzeum ezzel a kiállítással adózik Uzonyi Pál munkássága előtt. 


Képek a kiállítás megnyitójáról, 2012. január 23.



2012. január 23.