A nap műtárgya: Az újra megtalált kanna

Kis múzeumunk a Nagy Tűzvédelmi Rendrakás akció keretében meg ki kellett hogy pakolja a gyűjteményi raktárát a kazánházból. A kazánházban ugyanis nem tarthatunk olyan mennyiségű papírdobozt, amennyi ott volt; de még egy huncut darabot se. Így került át az egész gyűjteményünk a kb. 5 percre lévő, múlt rendszerből itt maradt TSz-irodaépületbe, annak is az egyik kis irodájába. Mindent azonban nem vihettünk el a külső raktárba, hiszen a napi munkánkhoz szükséges anyagokat is el kellett rendezni. Ez a hét a rendrakásról szólt tehát.

Mint minden rendrakásnál, most is találtunk elfeledett dolgokat. Rengeteg kábelt, ISDN vonalhoz. (Nem is tudom, mióta nem létezik ilyen...) Az Ebesi Hírlap korai számainak nagyon sok példányát. Mobil winchester tokját. (Apukám használt ilyet a 90-es évek végén.. :) ) Kb. 1500 db szórólapot a korábbi Retró-kiállításról. (Vajon miért nem lett kiszórva? Még ha hibás is néhány helyen, több értelme lett volna, mint hogy most eltüzeljük....). És az alábbi vizeskannát.

Valakinek évekkel ezelőtt az a szenzációs ötlete támadt, hogy az eltört kannát restaurálja. De nem ám ragasztóval, hanem malterral. Kívülről. És gipsszel, szintén kívülről. Ennek köszönhette egyedi küllemét a tárgy. Mondanom sem kell, nem volt egy tartós kezelés, hiszen széthullott a kanna. 

A malteros kanna

Ragasztás után

Itt köszönöm meg az MNM-NÖK meg nem nevezett műtárgyvédelmi asszisztensének segítségét, akik egy gyűszűnyi hideg kerámiaragasztóval segítette a korsó darabjainak újraegyesülését.. 

A maltert és a gipszet mechanikai és kémiai módszerekkel távolítottam el a korsó külső felületéről (vakarás acélpálcikával, majd pengével, penge eltörése után sniccerrel, sniccer szétesése után másik pengével; mész oldása citromlével és ecettel). 

Az eredmény itt látható:

Szerintem elég pofás lett, ahhoz képest amilyen volt. Nem vagyok restaurátor, bár ragasztottam már; de maltert még nem vakartam cserépről. Szép tavaszi napokon ideális időtöltés. :)

(Eszembe jutott hajdani barátom, aki hónapokig válogatta-párosította-ragasztotta Tószeg-laposhalmi cserepeit a szobájában, lábujjhegyen jártunk a tell középső bronzkori leletanyaga között. Anyukája nagyon szeretett volna segíteni, mondta neki: "ezt én is tudom csinálni: nézem, és nem találok párt.." :) )

Egyik darabja nem lett meg...

Ethno Andi úgy gondolta, elég jól néz ki ahhoz, hogy kitegye a kiállításba is. Pont elfért a vitrin tetején.

Évezredek öröksége Ebesen - Régészeti és helytörténeti kiállítás

Ebes területe az ismert leletek tanúsága szerint az újkőkortól kezdve lakott volt. A Berettyó, a Tócó, a Kondoros, valamint az Ágod-, Zsong- és Vér-völgy vizeinek egyesüléséből létrejött Kösely a Hortobágyon át a Tiszába folyt. Ezek a folyók mélyebb völgyeket alakítottak ki, a völgyek közötti mocsaras térségben kiemelkedő magaslatok alkalmassá váltak emberi megtelepedésre. Az élethez szükséges feltételek adottak voltak: víztől védett szárazföld, víz és jó termőföld a földműveléshez. Ebesen az altalaj sárga agyag, amely alkalmas mind építkezésre (felmenő, vert falú épületek), mind pedig edények készítésére.

Az emberi megtelepedés a mai Ebes területén mintegy 6-7000 évvel ezelőtt kezdődött. A különböző népességek nyomait, hagyatékát a régészeti feltárásokból ismerjük. A legkorábban megtalált leleteket 1909-ben vették leltárba a Déri Múzeum törzsgyűjteményében: egy kis lakatot és egy tarajos sarkantyút, a következő bejegyzéssel: „mindkettőt az elpusztult Ebesfalva határában találták”. A tervszerű kutatások tulajdonképpen 1988-89-ben kezdődtek, a Templomdomb és a Templomdűlő feltárásával. A 2000-es években a 4. sz. főút építését, valamint az ipartelepen folytatott építkezéseket megelőző, törvény által előírt feltárások alkalmával rendkívül nagy mennyiségű régészeti objektum és lelet került elő. Most először láthatja a nagyközönség kiállítás keretében ezeket a tárgyakat, a múzeum saját rendezésében.

A tárlat a mai, 60 éves Ebes község közigazgatási területén belül előkerült régészeti emlékek segítségével hat korszakot mutat be: az újkőkort, a vaskort, a római császárkort, az avar kort, a honfoglalás- és Árpád-kort, végül a késő középkort. A tárlat a Múzeum folyosóján folytatódik a történeti kiállítással, amely egészen napjainkig kíséri figyelemmel Ebes község fejlődését. A község 60. jubileumán ezzel szeretne tisztelegni itt élt őseink emlékének a Széchényi Ferenc Tájmúzeum.

A kiállított tárgyak a debreceni Déri Múzeum régészeti tárából, valamint a Széchényi Ferenc Tájmúzeum gyűjteményéből származnak.

A kiállítás 2012.március 15. - 2012. augusztus 5. között látogatható.