Túl vagyunk a nyáron és lassan itt vacog a tél. Mi
ilyenkor a legjobb munka a múzeumban egy történész számára? A főnökkel tervezni a következő
évi kiállításokat? A meglévő tárlatot bővíteni, újragondolni? Vagy talán további
kutató munkát végezni, hogy a tárlatvezetés emberközelibb, színesebb legyen;
és ne egy monoton száraz: 1944.decembere; 1946; 1947; kollektivizálás,
párttitkár, „szalámizás” ilyen párt, meg amolyan párt , majd puha diktatúra,
DISZ helyett KISZ, és az akkori világgazdaság és politika állása szerint ….stb?
Nem! Ilyenkor a történész legjobb
foglalatoskodása, ha hóna alá csapja a múzeum gyarapodási naplóját és mellé
társítja még a néprajzi és történeti tárgyak naplóját is. További kellékek:
laptop, fényképezőgép, toll, ceruza, radír, mérőszalag, egyoldalú ragasztó,
türelem, béke és világ iránti szeretet. Felér egy kardió edzéssel, mindezekkel elcammogni
a külső raktárhoz; szerencsére a történésznek van segítőtársa...De visszatérve, mindezen dolgok szükségesek
a leltározáshoz, mert az évek során kialakult őskáoszt kibogozni,
ledokumentálni egy Zen szerzetes türelmét és békéjét igényli. Hosszú és
magányos, monoton munka ez, egy halom régi tárgy társaságában, mintha az idő
foglya lennél. Az idő lassú telésével a társad diktálása is felér egy mantrával:
T 2012.10.1.1, T 2012.10.1.2. T.J.
Magánlevelezésből maradt boríték, benne levél. Levél:H.B.M. …jogi kamara. stb. Kíváncsi
lettem. Precízen megfogalmazott jogi szöveg, válóper jogi dokumentációja,- az
asszony visszament az előző férjhez- valamikor a nyolcvanas évek elején
keltezett dátummal. Szomorú történet, de a Kádár-korszak tökéletes történeti
látlelete ez, az alkoholizmus mellett. Következő! Leltári szám nélküli boríték.
Semmi cím, sem feladó. Ha nem is gyanús, de érdekes. Benne ismét homályos,
gépelt betűk, különböző hosszúságú sorokban. "Modern asszony"- szól az aláhúzott
dokumentum. Tördelt sorok, néhol rímek. Egy vers! De még milyen! Izgatottan
olvastam fel társamnak, a pikánsabb részeknél felcsattantunk, hogy ez mekkora…
Most eredeti helyesírási és gépelési hibákkal közölném a verset, természetesen
a „költő” nevét leplezze a múlt homálya!
Kovács Sándor Történész
Modern asszony
Modern asszony vagyok,
nagy hibákkal tele.
Foglalkozásom bár háztartásbeli, főzni nem tudok,
a mosástól félek,a kézimunkához semmit sem értek.
Mindent nem tudok, de mégis van valami amit olyan
pompásan remekül értek én, mit csak kevés nő tud így
a földtekén.
Mert azt aztán tudom
minden féle pózban alulról, hátulról,
lassan, gyors tempóban, oldalt fekve perfekt a vagy háton,
s oly ritmusban, ahogy jónak látom.
Tudásom több, mint
tökéletes és honnan tudom azt csak
természetes, mind ezt korán kezdtem tanulgatni Én, tanítóm
volt egy karcsu szép legény.
Karja oly kemény, akár a bazaltkő, s hát ifju volt,megtan
nított ő.
Bevallom először
borsózott a hátam, amikor a legény először
megláttam, sokszor már azt hittem megszakad az ég is, liheg
tem, kapkodtam de csináltam mégis.
Idővel sikerült
olyrutinra szer tennem, hogy tudásommal már
pénzt is kerestem, van aki sapkából gumit huz a fejére, de
az csak csökkenti a gyönyört felőre.
A gyöngém ez, és nem is tagadom, a nedvességet élvezni akarom.
Tehát mit nevettek nem
kell ám megszólni, nem kell mindjárt
pajzán dolgokra gondolni, semmi sincsen abban, amit most be
szélek, mert ha hiszed ha nem az uszásról meséltem.
XY
